Most, hogy A szégyen műhelye című legújabb – és egyben utolsó nyomtatásban megjelenő – könyvem végre a célegyenesbe ért, úgy gondoltam, ideje elmesélnem, mi minden történik a háttérben, amíg egy kéziratból valódi, kézzelfogható könyv lesz.
Először is szeretnék elnézést kérni tőletek a késésért. Tudom, hogy már nagyon vártátok az eredményhirdetést, de közben a A szégyen műhelye nyomdai előkészítése az utolsó fázisba ért, és az elmúlt időszakban nagyon lefoglalt, hogy minden apró részlet a helyére kerüljön, és a könyv tényleg olyan formában szülessen meg, amilyennek elképzeltem.
Van egy kis rossz hírem, de rögtön hozok mellé két jót is.
Készen álltok egy kis történelemre?
Ahogy már megszokhattuk, a Pride hónaphoz szinte menetrendszerűen hozzátartozik egy újabb Mi Hazánk-akció. Idén sem okoztak csalódást. De az idei megszólalásaik közül volt egy, ami nálam különösen kiverte a biztosítékot:
Egy hét múlva ismét Pride, és gondoltam, hozok nektek egy kis összfoglalót, amiben felhívom a figyelmet ennek a sokak által vitatott eseménynek a történelmi jelentőségére.
A szívhangtörvény támogatói gyakran az abortuszok számának csökkentésével érvelnek. Csakhogy erre léteznek bizonyítottan hatékonyabb és emberségesebb eszközök is. A megfelelő, tudományosan megalapozott felvilágosítás, a könnyen hozzáférhető fogamzásgátlás és a tinédzserek átfogó felkészítése a nemi életre sokkal eredményesebben előzi meg a nem...
A szégyen műhelye című regényem írása közben újra és újra szembesültem azzal, milyen súlyos következményei vannak annak, amikor egy fiatalnak nincs biztonságos tere arra, hogy őszinte lehessen a családjában, és ahol a coming out nem egy fokozatos, bizalmi folyamat, hanem lebukás vagy kényszerhelyzet eredménye.
Van egy jó hírem azoknak, akik már előrendelték (vagy most készülnek előrendelni) A szégyen műhelyét:
Miután tavaly úgy döntöttem, hogy szakítok a kiadói megjelenéssel, sokat gondolkodtam azon, hogyan juttassam el az új regényemet az olvasókhoz.
Legelőször akkor fordult meg a fejemben az ötlet ehhez a regényhez, amikor egy interjúban megkérdezték tőlem, hogy várható-e folytatás a Bukásra ítélve című könyvemhez. Persze azóta már számtalan olvasó feltette ugyanezt a kérdést, de én mindannyiszor azt válaszoltam, hogy nem valószínű. Én azt egy önálló, befejezett történetnek tekintem, és ehhez...
Gyere, és lépj be az exkluzív olvasói körömbe:
