Mit jelent az ún. “szívhangtörvény” a gyakorlatban?

A szívhangtörvény támogatói gyakran az abortuszok számának csökkentésével érvelnek. Csakhogy erre léteznek bizonyítottan hatékonyabb és emberségesebb eszközök is. A megfelelő, tudományosan megalapozott felvilágosítás, a könnyen hozzáférhető fogamzásgátlás és a tinédzserek átfogó felkészítése a nemi életre sokkal eredményesebben előzi meg a nem kívánt terhességeket, mint a nők utólagos büntetése vagy akadályoztatása.

Ha valóban kevesebb abortusz a cél, akkor inkább a megelőzésre kellene helyezni a hangsúlyt, nem azokra a kötelező procedúrákra, amelyek egy már kialakult helyzetben próbálnak nyomást gyakorolni a nőkre. Ráadásul a családalapítás és a gyermekvállalás ösztönzésének sem az a leghatékonyabb módja, ha valakit egy válsághelyzetben kényszerítenek végig egy rendkívül kimerítő és megalázó folyamaton.

A kötelező konzultációk és adminisztratív körök nem egyszer kioktató, lekezelő bánásmóddal is járnak. Miközben valaki egy rendkívül személyes és sokszor fájdalmas döntéssel küzd, gyakran azt tapasztalja, hogy ítélkezés tárgyaként kezelik.

Ehhez társul az időpontok megszerzésének nehézsége, a napokig vagy akár hetekig tartó várakozás, telefonálgatás. Pedig ilyenkor minden nap számít, és könnyen előfordulhat, hogy hiába ismeri fel valaki időben a terhességét, mégis kicsúszik abból a biztonságosabb időkeretből, amikor a beavatkozás a legkevesebb kockázattal és komplikációval végezhető el.

Az erről szóló viták gyakran elvont politikai vagy ideológiai síkon zajlanak, pedig ezek nagyon is konkrét, hétköznapi tapasztalatok, amelyekről az Áldatlan állapot című regényem is szól. Több olyan jelenetet is írtam, amelyben igyekszem hitelesen, szinte testközelből bemutatni azt a kiszolgáltatottságot és azt a lekezelő intézményi hozzáállást, amellyel a nők ilyenkor szembesülhetnek.

Szóval egy jogszabályt nemcsak a szándéka, hanem a következményei alapján is érdemes megítélni. Ha egy rendszer megalázza a nőket, indokolatlan akadályokat állít eléjük, és növeli az egészségügyi kockázatokat, akkor fel kell tenni a kérdést: vajon kit és mit szolgál?