Mit jelent számomra az írás?

Elsősorban céltudatosságot. Nagyon fontos számomra, hogy egy történetnek több rétege legyen, és a szórakoztatás mellett tanítson is. Úgy vélem, mi mindannyian élő szemtanúk vagyunk a világunkban, és én szinte kötelességemnek érzem, hogy megörökítsem mindazt, amit látok, érzek, tapasztalok. Van, aki énekelni tud, mások festeni, de ha már a birtokunkban van egy csodás kifejezőeszköz, akkor azt szerintem használjukjól és tudatosan.

Sokan azt gondolnák, hogy amikor az ember fejéből kipattan egy ötlet, már áll is neki megírni. Lehet, valakinél így is működik, de nálam ez egy sokkal összetettebb, több előkészületet igénylő folyamat. Természetesen sokban függhet attól is, hogy ki miről akar írni, és hogy milyen mértékű háttértudással rendelkezik már a választott témában. (Ehhez persze fontos, hogy legyen téma.)

Sosem egy történet jut először eszembe, hanem egy szituáció, melyhez többnyire társul egy aktuális kérdéskör, esemény is. Ilyenkor rögtön kutatni kezdek, a létező legmélyebbre ások benne, aztán meglátom, hogy az elegendő lesz-e valamire. Nem elégszem meg egyféle válaszszal, alaposan körbe kell járnom minden szemszögből. Ez főleg azért fontos, mert a szereplőim is különböző személyiségek, és ők sem feltétlenül látják egyformán a dolgokat.

Persze mindig adódnak nehézségek. Hiába a gondos előkészület, vannak helyzetek, amikor megakad a munka, újra kell gondolni vagy alaposabban utána kell nézni valaminek. Ez olykor elég bosszantó tud lenni, ugyanakkor nagyon izgalmas is, mert ezáltal folyamatosan új dolgokat tanulok.

Például épp most értem végére egy nagyobb kutatómunkának a készülő regényemhez, melyhez ezúttal némi külső segítségre is szükségem volt. Az eredmény kb. 35 oldalnyi jegyzet és 15 oldalnyi pszichológiai jelentés. Ezekből fogom felépíteni a karaktereimet és velük együtt a cselekményt. Nem írok a "vakvilágba", nekem fontos látnom, hová fut ki a történet, hisz a végén csak így tudom érvényesíteni az üzenetet.

Sokszor felmerül a kérdés, hogy vajon kell-e minden könyvbe valamilyen üzenet, mondanivaló? Erre a legőszintébb válaszom az, hogy szerintem igen, csak nem mindenki igényli. Mindazonáltal én szeretem tudni, hogy valami fontosat adtam át. Tudom jól, hogy egy könyv nem fogja megváltani a világot, de nekem még egy emberért is megéri megpróbálni.

Szomorúan tapasztalom egyébként, hogy mennyire felgyorsult minden. Őszintén szólva én már alig vagyok képes befogadni ennyi ingert. Egyik nap itt az egyik ajánló, másnap már ott a másik. Pár hét se kell, és máris a feledés homályába merült egy egész évnyi munka. Azt hiszem, nem egy szerző érezheti sarokba szorítva magát a mai túltelített könyvpiacon, ahol a mennyiség gyakran a minőség rovására is megy.

Sajnálatos módon manapság, ha egy író nem ad ki évente legalább egy könyvet, és nem posztol naponta, akkor már gyakorlatilag eltűnt személynek minősül. Olyan, mintha a könyv (és vele együtt a szerző) csupán egy egyszeri fogyasztási cikk lenne. Pedig ez egyáltalán nem egy hamburger, hogy befaljuk, aztán jöhet a következő.

Egy könyv valódi rendeltetése az élmény és az időtállóság, nem a felhalmozott mennyiség. Ehhez viszont íróként is át kell gondolnunk, mi célt szolgálunk a művünkkel, miért is akarjuk azt az olvasók elé tárni. Szerintem a művészetnek nem az az elsődleges dolga, hogy piaci igényeket elégítsen ki, és nem is azért kell megírni egy könyvet, hogy legyen egy könyvünk. Azért írjunk, mert van miről, és tegyük ezt szívből, legjobb tudásunk szerint.