Mit jelent számomra az írás?

Elsősorban céltudatosságot. Nagyon fontos számomra, hogy egy történetnek több rétege legyen, és a szórakoztatás mellett tanítson is. Úgy vélem, mi mindannyian élő szemtanúk vagyunk a világunkban, és én szinte kötelességemnek érzem, hogy megörökítsem mindazt, amit látok, érzek, tapasztalok. Van, aki énekelni tud, mások festeni, de ha már a birtokunkban van egy csodás kifejezőeszköz, akkor azt szerintem használjuk jól és tudatosan.

Sokan azt gondolnák, hogy amikor az ember fejéből kipattan egy ötlet, már áll is neki megírni. Lehet, valakinél így is működik, de nálam ez egy jóval összetettebb, több előkészületet igénylő folyamat. Természetesen sokban függhet attól is, hogy ki miről akar írni, és hogy milyen mértékű háttértudással rendelkezik a választott témában.

Sosem egy történet jut először eszembe, hanem egy szituáció, amelyhez egy aktuális kérdéskör, esemény is társul. Ilyenkor rögtön kutatni kezdek, a létező legmélyebbre ások a témában, hogy lássam, mire lenne elegendő, érdemes-e belevágni. Nem elégszem meg egyféle válasszal, alaposan körbe kell járnom minden szemszögből. Ez azért fontos, mert a szereplőim is különböző személyiségek, és ők sem feltétlenül látják egyformán a dolgokat.

Persze mindig adódnak nehézségek. Hiába a gondos előkészület, vannak helyzetek, amikor megakad a munka, újra kell gondolni vagy alaposabban utána kell nézni valaminek. Ez elég bosszantó tud lenni, ugyanakkor nagyon izgalmas is, mert ezáltal folyamatosan új dolgokat tanulok.

Épp értem végére egy nagyobb kutatómunkának a készülő regényemhez, amelyhez ezúttal némi külső segítségre is szükségem volt. Az eredmény kb. 35 oldalnyi jegyzet és 15 oldalnyi pszichológiai jelentés. Ezekből fogom felépíteni a karaktereimet és velük együtt a cselekményt. Nem írok a "vakvilágba", nekem fontos látnom, hová fut ki a történet, hisz a végén csak így tudom érvényesíteni az üzenetet.

Ha már itt tartunk: sokszor felmerül a kérdés, hogy vajon kell-e minden egyes könyvbe valamilyen üzenet, mondanivaló? Erre a legőszintébb válaszom az, hogy szerintem igen, csak nem minden olvasó igényli. Mindazonáltal én szeretem tudni, hogy valami fontosat adtam át. Tisztában vagyok vele, hogy egy könyv nem fogja megváltani a világot, de nekem még egy emberért is megéri megpróbálni.

Persze manapság annyira felgyorsult minden, és akkora kínálat vesz minket körül, hogy a tartalmak nagy része ebben a hatalmas tömegben. Őszintén szólva, néha én is alig vagyok képes befogadni ennyi ingert. Egyik nap itt az egyik ajánló, másnap már ott a másik. Pár hónap se kell, és máris a feledés homályába merült egy egész évnyi munka. Azt hiszem, nem egy szerző érezheti sarokba szorítva magát a mai túltelített könyvpiacon, ahol a mennyiség gyakran a minőség rovására is megy.

Sajnálatos módon, ha egy író nem ad ki évente legalább egy könyvet, és nem posztol naponta, akkor már gyakorlatilag eltűnt személynek minősül. Olyan, mintha a könyv (és vele együtt a szerző) csupán egy egyszeri fogyasztási cikk lenne. Pedig ez nem egy hamburger, hogy befaljuk, aztán jöhet a következő.

Egy könyv valódi rendeltetése az élmény és az időtállóság, nem a felhalmozott mennyiség. Ehhez viszont íróként is át kell gondolnunk, mi célt szolgálunk a művünkkel, miért is akarjuk azt az olvasók elé tárni. Szerintem a művészetnek nem az az elsődleges dolga, hogy tömeges igényeket elégítsen ki, és nem is azért kell megírni egy könyvet, hogy legyen egy könyvünk. Azért írjunk, mert van miről, és tegyük ezt szívből, legjobb tudásunk szerint.