Ezeket a könyveket nem ajánlja az algoritmus

Van egy visszatérő élményem olvasóként: a legfontosabb könyvekkel soha nem Facebook-ajánlások útján találkozom. Nem bukkannak fel a hírfolyamomban, nem jönnek szembe reklámként.

Ellentétben sok minden mással, ami egyáltalán nem érdekel.

Ez nem véletlen. Az ajánlórendszerek ugyanis nem arra vannak hangolva, hogy mi hat mélyen, hanem arra, hogy mi vált ki gyors reakciót, és hogy mi vonz be több fizető hirdetést. A kattintás sebessége, a megosztások száma, a hozzászólások intenzitása fontosabb, mint az, hogy a tartalom milyen gondolatokat indít el.

Bizonyos könyvek viszont egyszerűen nem tudnak így működni. Időt kérnek. Figyelmet kérnek. Gyakran kényelmetlen kérdéseket tesznek fel. Ez az algoritmus számára nem értelmezhető teljesítmény.

Így történik meg, hogy sok erős könyv láthatatlan marad. Nem azért, mert rosszak, hanem mert nem elég "zajosak". Nem akarnak mindenkinek tetszeni, nem épülnek trendekre, botrányra, nem egyszerűsítik le a mondanivalójukat azért, hogy gyorsabban fogyaszthatók legyenek. Ezek a könyvek lassan dolgoznak. Az ember néha csak napokkal később érti meg, miért nem tudja kiverni a fejéből. Ez a fajta hatás azonban nem mérhető azonnal, így nem is terjednek jól.

Egy idő után ebből torzulás lesz. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ami nem látszik, az nincs is. Hogy a toplista a minőség térképe. Pedig sokszor éppen az ellenkezője igaz. A legemlékezetesebb olvasmányok ugyanis nem feltétlenül a kirakatban vannak.

Az algoritmus nem tud mit kezdeni azzal, ami nem hat azonnal, ami nem egyszerű, és nem akar mindenkit megszólítani. Ennélfogva ezek a könyvek háttérbe szorulnak, és nem kapnak elég utat az olvasókhoz.

Ezért nem jó ötlet egy olyan platformtól várni a "nagy találkozást", amely nem ismeri az ízlésünket, és amely nem olvasót keres bennünk, hanem reakciót. Nem azt próbálja kitalálni, milyen könyv szólna hozzánk igazán, hanem azt, mire kattintunk rá gyorsabban.

Ha viszont fontos számunkra az olvasás, akkor előbb-utóbb el kell engednünk azt a kényelmes illúziót, hogy majd "elénk kerül", ami nekünk való. A jó könyvekhez ma már csak tudatos döntés alapján lehet eljutni. Nekünk kell utánuk menni, nem pedig a hírfolyamok véletlenszerű zajától várni az iránymutatást.

Ez nem visszalépés, hanem a figyelem tudatos visszavétele. Annak belátása, hogy az olvasás személyes, bensőséges tevékenység, amit nem érdemes kiszervezni egy olyan rendszernek, amelyet nem a megértés, hanem a pörgés tart életben.

Ha mi nem keressük meg a nekünk fontos könyveket, egyre gyakrabban kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy nem a nekünk megfelelő olvasmányokra költöttük a nehezen megkeresett pénzünket. De ha megtesszük, a találkozás ereje még erősebb lesz, és hosszú távon kifzetődő.