Agyafúrt thriller vs. ijesztő valóság

Mindig is vágytam egy olyan hátborzongatóan kegyetlen történetre, ami a csontjáig hatol az embereknek, akár egy vérbeli Hitchcock-thriller. Tudom, magas a léc, de én nem az a fajta ember vagyok, aki hamar feladja és beletörődik a lehetetlenbe. Még akkor sem, ha voltak olyan fázisai az írásnak, amikor azt hittem, itt a vége, ebből soha nem lesz semmi. Sőt volt egy bizonyos pont, amikorra jóformán semmi hasznát nem vettem már a vázlataimnak, jegyzeteimnek, semminek. Onnantól napokon, heteken keresztül csak fejben írtam, szinte egész nap. Csűrtem, csavartam, hajlítottam, de egyszerúen nem állt össze. Totális kudarcnak tűnt az egész.

Aztán egyik nap a munkahelyemen épp valamiről ötleteltünk az egyik kedves kolléganőmmel, aki egyszer csak megszólalt, hogy "Á, ez túl bonyolult. Nem fog működni." Ekkor hirtelen szikra pattant a fejemben, és bólogattam: "Igaz." Ha pedig túl bonyolult, akkor egyszerűsíteni kell.

Mire aznap hazaértem, már pontosan tudtam, mit fogok tenni: lemetszem a fölösleges vadhajtásokat, lecsupaszítva az egészet, míg csak a csontok maradnak, és elkezdem újra összerakni, ami még használható. Egyvalamihez ragaszkodtam csak: a befejezés. Hiszen nálam innen indul ki minden, hátulról visszafelé haladva. De így egy csapásra az is sikeresen megoldódott.

Mindezek után valóságos csodaként tekintek erre a könyvre, ahogy lassan, de biztosan végül mégis formát öltött, és nem veszett kárba az sokszáz órányi előkészület és kutatómunka, ami mögötte van. Pláne, hogy mekkora szívügyem az egész történet. Azóta kattog a fejemben, hogy először hallottam azt a bizonyos mondatot: "Nőügyekkel nem foglalkozom." Bár akkoriban még teljesen más kontextusban hangzott el, mint amiről a könyv szól, de nem kellett sokat várni rá, hogy szép lassan majdhogynem minden területen igazolást nyerjen. Ígérem, ha olvassátok, fel fogjátok ismerni, melyekről beszélek. Csakhogy semmiképp nem akartam, hogy ennek akkora tenyérlenyomata legyen a kész művön, hogy már messziről egy száraz társadalomkritika benyomását keltse. Mert nem (csak) az. Ez egy olyan könyv, amit bármely felnőtt krimi- vagy thrillerrajongónak jó szívvel ajánlok. Szerintem a fikcióba oltott valóság is tud legalább olyan ijesztő lenni, mint a legagyafúrtabb, legkegyetlenebb sorozatgyilkos, amit valaha megalkottak.

Készüljetek fel, mert a cím és a borító magáért beszél. Hamarosan érkezik az Áldalan állapot.