15 írói tény rólam

Hoztam nektek néhány érdekességet, amit talán kevesen tudnak rólam.
1. Szeretem a csendet. Akkor tudok a legjobban alkotni, ha magam vagyok a gondolataimmal.
2. Az íráshoz elengedhetetlen társaság a mellettem szundizó kiskutyám, Zserbó.
3. Az írást kamaszkoromban kezdtem, akkoriban a karcolat.hu-ra írtam novellákat.
4. Egyszer kifogtam egy zsarolóvírust a számítógépemen, amikor még nem voltak felhőbe mentve a munkáim. Ennek köszönhetően sok írásom elveszett. Egyiket se sajnálom.
5. Az első könyvemnek legalább ötször futottam neki, azt hittem, sosem leszek képes befejezni. Éppen ezért tudatosabb módszerhez kellett folyamodnom:
6. Először kiválasztom a fő témákat, majd kutatok és anyagot gyűjtök hozzájuk. Aztán egyenként megalkotom a karaktereket, ügyelve, hogy a hátterük/személyiségük alkalmas legyen a témák bemutatására. A legvégén jön a történet: a cselekményvázlat egy elmtérképpel kezdődik, majd egy Word-doksiban végzi, fejezetenkén sorba rendezve.
7. A Bukásra ítélve vázlata 18 oldal volt, amit végig sorvezetőként használtam írás közben. A bakikat, hiányosságokat menet közben korrigáltam, de egyébként nem nagyon tértem el tőle, csak ha nagyon muszáj volt.
8. Ha benne vagyok a történetben, még munka mellett is sokszor késő estig képes vagyok írni. Szabadnapjaimon akár reggeltől estig is.
9. Párom olvasta először a kéziratomat, akinek nagyon tetszett, de sajnos rajta kívül nem volt senki, aki érdemben értékelhette volna, főleg szakmai szempontból. Végül a Könyv Guru "sztorimondó" programja segített.
10. A stílusom elég borongósnak mondható. Szeretem a sokkoló jeleneteket, drámai fordulatokat, váratlan csavarokat a történetekben.
11. Imádom a morbid karaktereket. Szeretnék egyszer egy olyan hangulatú könyvet írni, mint az Addams Family vagy a Tim Burton-filmek.
12. Elmélkedő típus vagyok. Szeretek mindent kielemezni, a dolgok mögé nézni. Az olyan történeteket szeretem a legjobban, amiket napokig nem bírok kiverni a fejemből, és folyamatosan fedezek fel bennük újabb jelentésrétegeket.
13. Nem bírom az értelmetlen, céltalan dolgokat. Semminek sem állok neki "csak úgy", vagy azért, "mert kell". Az írásnak sem. Akkor írok, ha van miről írnom.
14. Nem akarok megfelelni senkinek, és semmi sem tarthat vissza attól, hogy önazonos legyek. Viszont a diszkriminációt nem viselem jól.
15. Mikor a szerkesztőm először olvasta a kéziratomat, azt hitte, tanár vagyok. Bevallom, egykor az akartam lenni, ám ez a tervem sok szempontból meghiúsult. Egy ideig bántam, de már nem. Maradjunk annyiban, hogy a karaktereim belső vívódásai egyáltalán nem légből kapottak. Viszont nagyon jól esett az a sok pozitív visszajelzés, melyeket a tanár olvastóimól kaptam. Köszönöm nekik, és sok erőt és kitartást kívánok a hivatásukhoz.