Év végi gondolatok
Nem sok maradt már hátra ebből az évből. És mikor, ha nem most szakítsunk időt arra, hogy egy pillanatra megálljunk, és visszatekintsünk.
Ebben a részben bepillantást nyerhetsz a könyveim születésének folyamatába, olvashatsz kulisszatitkokat és friss híreket a készülő művekről. Ez az a hely, ahol közvetlenül osztom meg veled a gondolataimat, ötleteimet és a történeteim hátterét.
Nem sok maradt már hátra ebből az évből. És mikor, ha nem most szakítsunk időt arra, hogy egy pillanatra megálljunk, és visszatekintsünk.
Már csak néhány nap maradt a Tök Filkó – az árnyak cselszövője előrendeléséből!
Korábban már bejelentettem, hogy az új regényem, A szégyen műhelye már nem a szokásos kiadói formában fog megjelenni, hanem saját szerzői kiadásban, a Nyílt Láng Könyvek gyűjtőnév alatt. Ez nem csupán technikai vagy logisztikai döntés volt – sokkal inkább egy tudatos irányváltás.
Gyerekkorom óta lenyűgöznek a groteszk figurák. Mindig is vonzott az a különös világ, ahol a furcsa, torz és komikus alakok mögött mély emberi érzések és történetek rejlenek. Tim Burton filmjei számomra nem pusztán filmek voltak, hanem kapuk egy olyan univerzumba, ahol a másság szépséggé válik, a sötétség pedig tükröt tart az emberi lélek elé.
Tök Filkó megérkezett…
...és ajándékot is hozott!
Hamarosan érkezik életem legelső dark fantasy története, amelyet októbertől olvashattok itt az oldalamon. Nagyon izgalmas időszak ez most az életemben, mert olyasmiben próbálhatom ki magam, amiről eddig azt hittem, távol áll tőlem... aztán kiderült, hogy mégsem.
Örömmel jelentem be, hogy mostantól minden írásom a Nyílt láng könyvek gyűjtőnév alatt jelenik meg.
Legelőször akkor fordult meg a fejemben az ötlet ehhez a regényhez, amikor egy interjúban megkérdezték tőlem, hogy várható-e folytatás a Bukásra ítélve című könyvemhez. Persze azóta még számtalan olvasó is feltette ugyanezt a kérdést, de én mindannyiszor azt válaszoltam, hogy nem valószínű. Én azt egy önálló, befejezett történetnek tekintem, és...
Elsősorban céltudatosságot. Nagyon fontos számomra, hogy egy történetnek több rétege legyen, és a szórakoztatás mellett tanítson is. Úgy vélem, mi mindannyian élő szemtanúk vagyunk a világunkban, és én szinte kötelességemnek érzem, hogy megörökítsem mindazt, amit látok, érzek, tapasztalok. Van, aki énekelni tud, mások festeni, de ha már a...